MÓKUS CSOPORT

Csoportunkba 19 kis Mókus jár nap, mint nap. A 6-7 éves iskolába készülő nagyok vigyázzuk, a kicsi 2,5-3-4 éves csöppségek lépteit. Óvó nénik segítségével törekszünk arra, hogy jó példát mutassunk játékban, önállóságban, ügyeskedésben s néha gézengúzkodásban is kisebb társainknak, hiszen bár iskolába készülünk, mégiscsak eleven gyerekek vagyunk. Több társunk a kistestvérét is magával hozta csoportunkba, így a kicsik a nővérkék szerető gondoskodása mellett játszhatnak önfeledten, a büszke tesók türelemmel tanítgatják őket az ovis élet titkaira. Mindennapjaink vidáman telnek az óvodában. Szinte egész nap meg sem állunk. Egymás után kerülnek elő a polcról kedvenc játékaink, szeretünk rajzolni, festeni, gyurmázni, társasozni,s ha óvó néni hangját halljuk: „Mese mese móka….” örömmel utazunk el Meseországba, hogy együtt drukkoljunk a mesehősöknek, hiszen tudjuk jól: a mesében mindig győz az igazság, s a jó elnyeri méltó jutalmát.Az óvoda udvara csuda jó hely! Mindennap alig várjuk, hogy birtokba vehessük a hintát, csúszdát, mászókát, ugrálhassunk a trambulinban, futhassunk, kipróbáljunk mindent, amit a csoportszobában nem szabad. Ha melegen süt a nap, felkerekedünk, sétálni indulunk, óvó nénik vezetésével felkutatjuk a mi Bényénk vadregényes helyeit. Énekelve sétálunk a közeli erdőben, bújócskázunk a patak parton. Egyszóval vidáman telnek napjaink a Tündérek kertjében, a mi Óvodánkban. Bár Anya, Apa! Játék közben is nagyon hiányoztok nekünk, nagyon várjuk, hogy kezeteket fogva újra együtt lehessünk.


Hajni óvó néni

„Keresem a gyermek titkát és kérdezem: Hogyan segíthetnék abban, hogy Önmaga lehessen”. /Janesse Korczak/

Az évek során egyre fontosabbá vált számomra a gyermekek szeretetteljes, játékos nevelgetése, terelgetése mellett a kissé „másként”, lassabb ütemben fejlődő gyermekek megsegítése, egyéni képességfejlesztése, annak érdekében, hogy majd az iskolába lépve sok sikerélményben legyen részük a kudarcélmény helyett. Az elmúlt 12 évben csoportos óvodapedagógusi munkám mellett nagyon fontos feladatomnak tartottam a gyermekek egyéni fejlődésének megsegítését. Az elmúlt évek során több tapasztalatra tettem szert az un. SNI, különböző sérülésekkel élő gyermekek integrált óvodai nevelésében. Elmondhatom, hogy pedagógusi pályám bár legnehezebb, de legszebb élményeit köszönhetem ezeknek az éveknek.Továbbra is elkötelezetten szeretném sok-sok játékkal, mesével gazdagítani az óvodás kisgyermekek első közösségben eltöltött éveit, és szeretném segíteni a gyermekek képességeinek minél sikeresebb fejlődését. Óvodai szinten – fejlesztőpedagógusként – a gyermeki képességek kibontakoztatását, az esélyegyenlőség megteremtését, a tehetségek támogatását a „Tündér – kuckó”-ban, egyénileg és mikrocsoportosan végzem.